slika1 slika2 slika3 slika4 slika5 slika6 slika7 slika8 slika9 slika10 slika11 slika12 slika13 slika14 slika15 slika16 slika17 slika18 slika19 slika20 slika21 slika22 slika23 slika24 slika25 slika26 slika27 slika28 slika29 slika30 slika31 slika32
top wrap

AZ IPAROS EGYESÜLETEK KIALAKULÁSÁNAK KEZDETE

A Szabadka kisiparosságának történetében jelentős datum azok a ritka környezetek közé sorolja Szabadkát, ahol a kisipari tevékenység már szervezett formában jelenik meg a XVIII. század közepén, ami azt jelenti, olyan sokan voltak már, hogy céhrendszerbe tömörülhettek, megvédve így szakmájukat és társadalmi státusukat is. A fennmaradt feljegyzések azt mutatják, hogy az első céhszervezet 1763-ban alakult, s ezt az évet tekintik az első, kezdetleges szervezési formának a szabadkai kisiparosok körében.

arrow down arrow up

SZERTEÁGAZÓ HÁZIIPAR ÉS CÉHSZERVEZETEK (1763 – 1872)

A tiszai határvidék megszünése után 1743-ban Szabadka kereskedővidékké vált és ezzel megjelentek az ipar fejlödésének alapfeltételei.

Az 1784-ból származó kimutatás alapján városunkban 759 adókötelezett volt. A névsorban 29 iparos neve szerepel. Foglalkozás szerint a következő: szűrszabó, szabó, csizmadia, szíjgyártó, gombkötő, borbély, kovács, kőműves, lakatos, pék.

Hogy megvédjék szakmájukat, mesterségük tekintélyét, a termelés színvonalát és gazdasági érdekeiket, céhekbe tömörültek. A céheket leginkább azonos foglakozású iparosok alkották.

Szabadkán az első céhszervezetet a szabók és a szűrszabók alapították 1763-ban és ezt a dátumot tekinthetjük a szervezkedés első és úttörő formájának. Az egyes céhek jogait és kötelességeit a céhlevél szabályozta. A céh tagjává való válás folyamatát szigorúan ellenőrizték és betartották.

Még inasnak lenni sem volt egyszerű, mert a szülőkön kívül még két céhtagnak kellet jótállania a gyerekért. A sok munkáért nagyon szerény ellátást kapott. Miután kitanulta a mesterséget, felszabadult. Ha a segéd idővel a szakma minden fortélyát elsajátította, ezt egy önállóan elkészített munkával un. remekművel bizonyította. Csak ezután szerezhette meg a mesteri címet.

A céh vezetőjét, a céhmestert választották, és az ő kezében futották össze az időszerű kérdések. Időről-időre gyűléséket tartottak, és ezt a céhláda felnyitásával kezdődtek. Míg azt le nem zárták, addig az ülés nem fejeződhetett be.

A céh szervezet tagjait nagy tekintély és tisztelet övezte. Ők aktívan vettek részt a város mindennapjaiban.

arrow down arrow up

AZ IPARTESTÜLET MEGALAKÍTÁSA

A céhrendszer és céhszabályok is, mivel a középkor szüleményei voltak, ekkor már erősen gátolták és fékezték a kisipar kapitalista átalakulását.

Már 1878 augusztus 15.-én szervezett mozgalom indult el egy olyan egységes ipartársulat megalakitására, mely a város összes iparosát tömöríttte, függetlenül tevékenységüktől.

Végre! A Gazdasági Minisztérium által kiadott levél megerősítette, hogy 1886. február 18-án városunkban megalakult az első hivatalos Iparos Egyesület amely egyesitette a város minden iparosát. 1886 májusában a város vezetősége felhívta a még nem csatlakozott szakképzett iparosok figyelmét a kötelező tagságra.

arrow down arrow up

AZ KISIPAR HELYE ÉS SZEREPE (1886 - 1944)

A XIX. század második felében, a feudális rendszer bukása után, a kapitalista rendszer lassan fejlődött Szabadkán. A város továbbra is megőrizte mezőgazdasági jellegét, korlátozott áru-csere forgalommal.

A város ipari fellendülése a századfordulóra tehető, ezért a Bácska központjává válik. Főleg a könnyűipar és a kereskedelem fejlődik. A vasúti közlekedés fejlődése lehetőséget nyújtot mind gazdasági, mind kultúrális téren Európa vérkeringésébe bekerülni. Ezek a tényezők bizonyítottan hatással voltak a kisipar további fejlődésre. Az iparosok száma állandóan növekszik.

Az iparosok többsége kevés forgótőkével rendelkezett. Korszerűtlen műhelyeikben hagyományos, elavult munkaeszközöket használtak. Termékeiket főleg a heti és országos vásárokon értékesítették. Az örökös gazdasági bizonytalanság és a gyáripar gyors előretörése és óriási versenyképessége rendkivül visszavetően hatott rájuk.

Az első világháború alatt (1914-1918) a gyáripar és a kisipar hanyatlik. Rendkívül kevés volt a nyersanyag, és a polgárok vásárlóereje állandóan csökkent. A hiánycikkek száma rendkívül aggasztó, a drágaság elképesztő volt.

Szabadka gazdasága 1918. december 1. után teljesen új körülmények között tevékenykedik . A kisipar kezdetben, objektiv feltételeknek köszönve, felvirágzott. A háború befejezetével a kereslet nagyobb volt a kínálattól. Az iparosoknak sok munkájuk volt. Tekintettel arra, hogy általában kevés forgótőkével rendelkeztek, a kereskedőktől és a gazdagabb földművesektől kölcsönoket vettek fel. Bíztak abban, hogy a gazdasági fellendülés hosszútávú lesz. 1924-ig azonban a piac megtelt, a mezőgazdasági termékek ára állandóan csökkent. Egyszóval a vásárlóerő hirtelen megcsappant.

Nagyszámú iparos nem vette figyelembe a gazdaság törvényeit. A felvett kölcsönöket nem tudták visszafizetni, kénytelenek voltak beadni az iparengedélyt, illetve ideiglenesen felfüggeszteni. Ez főként a nagy gazdasági világválság idejére volt érvényes.

1936-ban Szabadka területén a következő szakmák voltak szakképesítéshez kötve: gölöncsér-kályhás, üveges, kovács, patkoló, fegyverkovács, késes és köszörűs, lakatos, bádogos, bognár, ötvös-aranyműves, vésnök, mechanikus, látszerész, órás, hangszerész, kosárfonó, kocsigyártó, kádár, asztalos, faesztergályos, fésűs, bőrös, szíjgyártó, táskás, könyvkötő-dobozkészítő, kefekötő, kötélfonó, kelmefestő és vegytisztító, kocsifényező, kárpitos, üveges és képkeretező, szövő, férfi és női szabó, cipész-csizmadia, papucsos, bocskoros, esernyős, kalapkészítő, szűcs, gölöncsér, borbély-fodrász, kozmetikus, molnár, pék, cukrász és cukorkakészítő, hentes-mészáros, béltisztitó, gyertyaöntő, cementáru és műkőkészítő, ács és cserepező, címfestő-mázoló-szobafestő, fényképész, villanyszerelő, kőműves, kőfaragó, kútfúró, kéményseprő.

Szakmák, amelyek nem voltak szakképesítéshez kötve: szitás-rostás, szódavizes, pálinkafőző, kávépörkölő, ecetfőző, kötöttárú készitő, himző, ingnyak javító, fehérnemű mosó és vasaló, falburkoló tervező, gumijavító, vegyszer és olajos termékek beszerzője, útburkoló, harisnya és szorító készítő, seprős, papírtermék készítő, daráló és cseplőgép tulajdonosok.

A felszabadulás után az iparosok a munkájukat a szocialista alapokon álló önigazgatás társadalomban folytatják. A kapitalista rendszeren alapuló ipari tevékenység 1944. október 10.-ével megszűnik.

arrow down arrow up



tablon stari

tablon novi

arrow down arrow up